Munka utan keresztulutaztam a varost Mr W-vel es Pokuaaval. Lassan kezd osszeallni a kep, hogy mi hol van, mekkora lehet a varos.
A hostelben, ahol a tobbi IAESTE-s diak van talalkoztam egy uj lannyal. Indiabol jott, es kiderult, hogy Balaval nem azonos az anyanyelvuk. Nagyon hangsulyozta Bala es Rhadika is, hogy india minden allamanak kulon kulturaja, nyelve, szokasai vannak.
Kiderult, hogy ha most latnak az otthoniak hogy Rhadika es Bala csak ugy beszelget egymassal, sot, hogy Rhadika nincs leplekkel elrejtve, azonnal rendreutasitanak oket.
Mindketten termeszetesnek tartjak a tradiciot, hogy szuleik valasztanak majd part nekik, hiszen ennek a felelosseget nekik kell viselniuk.
De azert vannak barataik akik lazadnak, de sokszor remenytelenul.
Persze ha a ferjjeloltnek van jo munkaja es egzisztenciaja, akkor a szulok elfogadhatjak a szerelmet, bar sokan ennek ellenere sem engedik a szerelmi hazassagot, mert nem az a szokas, es ki tudja jora vezet-e.
Szerencsere egyre inkabb kiveszoben van a szokas, hogy unokatestvereket adjanak ossze, ami az elozo szazadban meg nagyon bevett es elsodleges volt. Sok-sok genetikai betegseget is okozott.
Nagyon kedvesek voltak az indiaiak. Olyan jo, hogy igy a nagy idegen Afrikaban, milyen feltetel nelkul es milyen nyugodt szivvel bizunk meg egymasban, mi a kivulallok.
Bala meg kulon ort is allt, mikor megjelent ket kobor kedves de, kisse tolakado ghanai koleszos srac. Ez kulon igen jolesett.
Az indiai lany, Rhadika szobajaba kaptam helyet ejszakara. Nem hittem volna, hogy indiaban nem csak fogat szokas mosni, hanem egy ives kis fem pengevel (szerencsere nem elessel :D) a nyelvuket is letisztitjak.
No comments:
Post a Comment