Az irodában hangos beszélgetés folyt egész nap. A fő téma a politika és a házasság voltak. A beszélgetést otthon ordibálásnak és veszekedésnek nézném, de itt ez teljesen normális. Csível kevert angollal ment, így nem igen értettem, de néha Mr W mikor engem is meg akart győzni, angolra váltott.
Jelenleg nem az ő kormánya van hatalmon, így mindig szidja az elnököt és azokat, akik az irodában rá szavaztak : ) De az egész egyáltalán nem megy vérre, csak irtó hangos..
A harcok szüneteiben igen jóféle jazzt hallgattunk.
*Zene*
Kb 8 sláger van, az egész országban, ami a hangszórókból torzan üvölt a taxiban, az utcán, mindenhol. Így igen nagy felüdülés volt, hogy az irodába igényes zene szólt normál hangerővel.
***
*Öltözködés*
Már tudtam a többi fehér diáktól, hogy a munkába csakis szép, igen elegáns, vasalt ruhában szokás itt járni.
Férfiak legalább vasalt ingben, nem ritkán nyakkendőben vannak, a nők elegáns cipőben, szoknyában és minimum valami csillogó fülbevalóval, lánccal, vagy hajékkel díszítve jelennek meg.
Igyekeztem ehhez a normához a kofferemből öltözködve is megfelelni, több kevesebb sikerrel. Ma, 1 hét munka után már sziszifuszi vállalkozásnak ítélem ezt. Elég egy csöpp figyelmetlenség és minden munkám hiába. Egyik reggel például a gondosan kimosott, sőt kivasalt blúzomban behuppantam a taxiba, nagy naívan bekötöttem magam, így a lehető legmocskosabb 6 cm vastag vörös-fekete porcsíkot húztam a hófehér blúzra… még jó hogy volt egy kendő nálam, hogy eltakarjam a szégyenfoltot, mert különben mehettem volna haza átöltözni. Nemcsoda, itt senkinek nem jut eszébe bekötni magát.
Péntekenként jellemzően mindenki az afrikai viseletbe öltözik, így az utcán sokakat látni a hagyományos ashanti öltözetben.***
No comments:
Post a Comment