Hajnalban 4.30-kor keltem, hogy beérjek a megbeszélt 6 órára. Mint kiderült Mama Comfort nem enged egyedül az irodába menni, így Papaya (Asamoah) fel kellett, hogy kelljen, és étlen szomjan elkísérjen…Nem ereztem magam valami jól emiatt, Papaya mondta is, hogy jó lett volna ha tudja előre, hogy hajnalok hajnalán kell kelnie.
Kérdeztem, hogy merre van a főváros központja, azt képzeltem, hogy csak akad ott néhány európai jellegű, zárt sorú beépítéses utcaszakasz, de nem. Csak felvonulási terület és szellősen épített rezidenciák vannak. Valahol érthető is ez, egy olyan helyen, ahol a szellőzés a legfontosabb és történelmi városok nem nagyon alakultak ki, mert szükség sem volt rájuk. Accra valójában egy nagy kikötőként születhetett meg a fehérek megérkeztével.. bár pontosat nem tudok egyelőre a városfejlődésről.
Hazafelé sokat beszélgettem Ernest-tel, aki szintén a mérnöki csapatban van.
Hihetetlen, hogy mi mindent tudott afrikai létére Magyarországról pedig Európában soha sem járt még.
Először is tudta, hogy Magyarország a nevünk, aztán, hogy a törököket megállítottuk, és John Hunyadi óta szól a déliharang a pápa kívánságára (ezt Svájcban nem csak hogy nem tudták, de kb el sem hitték nekem).
Azt se tudtam hova legyek örömömben mikor mondta:
„You guys, you are very strong, you stopped the Otomans!”
Képben volt a történelmünkről, a Habsburgokról, a világháborúkbeli helyzetünkről. Bár úgy mondta, hogy mi beszálltunk a németek mellé önszántunkból és erőnk teljében…mondtam, hogy én úgy tudom, hogy nem nagyon volt választásunk.
Tudta, hogy az árpádféle dinasztiával kezdtük az európai szereplést, és igen korán megkeresztelkedtünk.
Azért megmondtam, hogy azóta sokminden megváltozott, például Európa már jellemzően nem vallásos és számomra is hihetetlen hogy éppen prédikáció jön a recsegő rádióból és az autóbeli egyik statikus figyelemmel kíséri és a könyörgések után rendre hangosan Amen-t mond.
Késő éjjel értem haza, de szerencsére egészen hazavittek, sőt megvárták míg ajtót nyitnak nekem a lánykák, akik miattam virrasztottak.
*Köztisztaság*
Az egyik legszomorúbb látvány az irdatlan szemétáradat, ami az utak mentén mindent ellep.
Bár néhány lelkes reklám és felirat buzdít a köztisztaság megbecsülésére, de egyelőre ez nagyon idegen mindenkitől.
A nemtörődömség műveltségtől és gazdagságtól függetlenül mindenkire jellemző ezen a téren. Mikor Accrából hazafelé egy helyen megálltunk a kisbusszal, az ebéd polisztirol dobozait, és a fém üdítős dobozokat mind kiszórtuk a földre… ; (
De úgy tűnik a gyerekek kényelme nem lényeges szempont.
Mellesleg minden gyerek első szóra ugrik, bármit kérnek tőle.
Elindultunk és mivel ilyenkor nincsen tömegközlekedés, Papaya fogott egy taxit nekünk, hangos sziszegéssel.
Tudtam, hogy 4 szidinél több nem lehet a menetdíj, hát elkezdtem lealkudni az 5-ből, amit a sofőr mondott. Kissé fanyalogva a 3,5-be beleegyezett : )
Az irodában csomóan voltak, új arcok is, pl a statikus, aki egy herceg… Azt hiszem az ashanti törzsből :D Jót nevetett mindenki, mikor közöltem, hogy én úgy tudtam, hogy a hercegek szőkék és fehér lovon érkeznek.
Mondanom sem kell, hogy a tervek, amiket Accrába szállítottunk még nem voltak kinyomtatva, így teljes nyugalommal leültem netezni.
10 körül elhagytuk a várost :D Igen fontos volt az egész reggeli hercehurca. Persze nem csak én jártam így, hogy hiába be lettem rendelve.
Az út igencsak hosszú volt, Mr G, a másik nagyfőnök is velünk jött. Mikor felvettük őt a házuknál, indulás előtt imát mondott, amelyben mindenki részt vett.
A hierarchia az utazásnál is jól kiütközött. Mr G ült legelöl, Mr W és Pokuaa mögötte, hátul pedig a többiek.
A légkondi iszonyat erősen ment, komolyan aggódtam, hogy megbetegszem, ha aznap oda vissza 5 órán át fúj majd rám a szél. Nagy szerencsémre nálam volt a pulóverem és hosszú nadrágot vettem, így nem lett semmi gond. Annyira fontos, hogy az autó légkondis, hogy el sem képzelhető, hogy ne maxon nyomja a hideget.
Accrában megnéztük a folyó építkezést. Minden 2. hét péntekjén helyszíni meeting van itt az alvállalkozókkal. Mr W vezette az ülést. Én alig értettem az angoljukat, ha egymásközt beszélnek, általában hasonlóan esélytelen, hogy megértsem őket, mint a svájci német volt.
Mikor mondtam, hogy nem nagyon tudom a szakmai angolt, csodálkoztak nagyon, kérdeztek, hogy hát akkor milyen nyelven tanultam az építészetet... Számukra elég hihetetlen, hogy az anyanyelvem alkalmas a szakmai nyelvnek. Érdekes azonosság ez a svájci helyzettel. Sem az itteni csí nyelv, sem a svájci német nem alkalmas szakmai tárgyalások lebonyolítására. Igen büszke lettem a magyar nyelvre mikor meséltem nekik, hogy nekünk az oktatásunk egészen diplomáig magyarul folyhat, és csak nemzetközi feladatoknál van szükségünk idegen nyelvre.
Sőt magyarul beszélünk az utcán, a boltban, magyarul nézzük a filmek nagy részét, magyarul éneklünk és magyar a tévé, rádió, közigazgatás…
Talán csak az orvoslásban van erős jelenléte a latinnak, egyébként igen kiművelt a nyelvünk, mindenre jól használható és nem utolsósorban, mivel nehéz megtanulni, csak elszántaknak sikerül, nem is olyan nagy a migráció hazánkba.
Kepek az epitkezesrol:
Mr W nagyon magyaraz, szokasos energikus stilusban, Pokuaa jobb oldalt szemrevetelezi az uj tetot.
Acel eloteto, a hatterben egy holgy a leheto legtermeszetesebb modon a fejen hordja a napi bevasarlasat vagy a portekajat, szoknyaja lobog a szelben, elengedi a taxist, aki egyebkent elutne, es a fejen minden biztonsagban, egyensulban marad. Lenyugozo :)
Keszulo fodemzsaluzat, bambusztamasszal.
Az építkezésen a betonzsaluzatot jellemzően bambusszal támasztják alá, gy a `fatelepen` akad belole eleg meretre vagva : )
Mellesleg minden gyerek első szóra ugrik, bármit kérnek tőle.
Elindultunk és mivel ilyenkor nincsen tömegközlekedés, Papaya fogott egy taxit nekünk, hangos sziszegéssel.
Tudtam, hogy 4 szidinél több nem lehet a menetdíj, hát elkezdtem lealkudni az 5-ből, amit a sofőr mondott. Kissé fanyalogva a 3,5-be beleegyezett : )
Az irodában csomóan voltak, új arcok is, pl a statikus, aki egy herceg… Azt hiszem az ashanti törzsből :D Jót nevetett mindenki, mikor közöltem, hogy én úgy tudtam, hogy a hercegek szőkék és fehér lovon érkeznek.
Mondanom sem kell, hogy a tervek, amiket Accrába szállítottunk még nem voltak kinyomtatva, így teljes nyugalommal leültem netezni.
10 körül elhagytuk a várost :D Igen fontos volt az egész reggeli hercehurca. Persze nem csak én jártam így, hogy hiába be lettem rendelve.
Az út igencsak hosszú volt, Mr G, a másik nagyfőnök is velünk jött. Mikor felvettük őt a házuknál, indulás előtt imát mondott, amelyben mindenki részt vett.
A hierarchia az utazásnál is jól kiütközött. Mr G ült legelöl, Mr W és Pokuaa mögötte, hátul pedig a többiek.
A légkondi iszonyat erősen ment, komolyan aggódtam, hogy megbetegszem, ha aznap oda vissza 5 órán át fúj majd rám a szél. Nagy szerencsémre nálam volt a pulóverem és hosszú nadrágot vettem, így nem lett semmi gond. Annyira fontos, hogy az autó légkondis, hogy el sem képzelhető, hogy ne maxon nyomja a hideget.
Accrában megnéztük a folyó építkezést. Minden 2. hét péntekjén helyszíni meeting van itt az alvállalkozókkal. Mr W vezette az ülést. Én alig értettem az angoljukat, ha egymásközt beszélnek, általában hasonlóan esélytelen, hogy megértsem őket, mint a svájci német volt.
Mikor mondtam, hogy nem nagyon tudom a szakmai angolt, csodálkoztak nagyon, kérdeztek, hogy hát akkor milyen nyelven tanultam az építészetet... Számukra elég hihetetlen, hogy az anyanyelvem alkalmas a szakmai nyelvnek. Érdekes azonosság ez a svájci helyzettel. Sem az itteni csí nyelv, sem a svájci német nem alkalmas szakmai tárgyalások lebonyolítására. Igen büszke lettem a magyar nyelvre mikor meséltem nekik, hogy nekünk az oktatásunk egészen diplomáig magyarul folyhat, és csak nemzetközi feladatoknál van szükségünk idegen nyelvre.
Sőt magyarul beszélünk az utcán, a boltban, magyarul nézzük a filmek nagy részét, magyarul éneklünk és magyar a tévé, rádió, közigazgatás…
Talán csak az orvoslásban van erős jelenléte a latinnak, egyébként igen kiművelt a nyelvünk, mindenre jól használható és nem utolsósorban, mivel nehéz megtanulni, csak elszántaknak sikerül, nem is olyan nagy a migráció hazánkba.
Kepek az epitkezesrol:
Mr W nagyon magyaraz, szokasos energikus stilusban, Pokuaa jobb oldalt szemrevetelezi az uj tetot.
Acel eloteto, a hatterben egy holgy a leheto legtermeszetesebb modon a fejen hordja a napi bevasarlasat vagy a portekajat, szoknyaja lobog a szelben, elengedi a taxist, aki egyebkent elutne, es a fejen minden biztonsagban, egyensulban marad. Lenyugozo :)
Keszulo fodemzsaluzat, bambusztamasszal.
Az építkezésen a betonzsaluzatot jellemzően bambusszal támasztják alá, gy a `fatelepen` akad belole eleg meretre vagva : )
Ezen a kepen eloregyartott oszlopzsaluzat is lathato... Sok szep oszlop kell a hazakhoz...
A hibákat észreveszik ugyan, hogy nem a terv szerinti a kivitelezés, például a kontyolás nem volt azonos lejtésű a tető többi részével, vagy egy fal ferde, de mivel senki sem fog miatta később szólni, nem bontatják vissza.
A beton szilárdságát próba kockák törésével szépen ellenőrizték és ki is jött az előírt 30-as érték feletti 33-37 kN/cm2.
A beton szilárdságát próba kockák törésével szépen ellenőrizték és ki is jött az előírt 30-as érték feletti 33-37 kN/cm2.
Kérdeztem, hogy merre van a főváros központja, azt képzeltem, hogy csak akad ott néhány európai jellegű, zárt sorú beépítéses utcaszakasz, de nem. Csak felvonulási terület és szellősen épített rezidenciák vannak. Valahol érthető is ez, egy olyan helyen, ahol a szellőzés a legfontosabb és történelmi városok nem nagyon alakultak ki, mert szükség sem volt rájuk. Accra valójában egy nagy kikötőként születhetett meg a fehérek megérkeztével.. bár pontosat nem tudok egyelőre a városfejlődésről.
Hazafelé sokat beszélgettem Ernest-tel, aki szintén a mérnöki csapatban van.
Hihetetlen, hogy mi mindent tudott afrikai létére Magyarországról pedig Európában soha sem járt még.
Először is tudta, hogy Magyarország a nevünk, aztán, hogy a törököket megállítottuk, és John Hunyadi óta szól a déliharang a pápa kívánságára (ezt Svájcban nem csak hogy nem tudták, de kb el sem hitték nekem).
Azt se tudtam hova legyek örömömben mikor mondta:
„You guys, you are very strong, you stopped the Otomans!”
Képben volt a történelmünkről, a Habsburgokról, a világháborúkbeli helyzetünkről. Bár úgy mondta, hogy mi beszálltunk a németek mellé önszántunkból és erőnk teljében…mondtam, hogy én úgy tudom, hogy nem nagyon volt választásunk.
Tudta, hogy az árpádféle dinasztiával kezdtük az európai szereplést, és igen korán megkeresztelkedtünk.
Azért megmondtam, hogy azóta sokminden megváltozott, például Európa már jellemzően nem vallásos és számomra is hihetetlen hogy éppen prédikáció jön a recsegő rádióból és az autóbeli egyik statikus figyelemmel kíséri és a könyörgések után rendre hangosan Amen-t mond.
Késő éjjel értem haza, de szerencsére egészen hazavittek, sőt megvárták míg ajtót nyitnak nekem a lánykák, akik miattam virrasztottak.
*Köztisztaság*
Az egyik legszomorúbb látvány az irdatlan szemétáradat, ami az utak mentén mindent ellep.
Bár néhány lelkes reklám és felirat buzdít a köztisztaság megbecsülésére, de egyelőre ez nagyon idegen mindenkitől.
A nemtörődömség műveltségtől és gazdagságtól függetlenül mindenkire jellemző ezen a téren. Mikor Accrából hazafelé egy helyen megálltunk a kisbusszal, az ebéd polisztirol dobozait, és a fém üdítős dobozokat mind kiszórtuk a földre… ; (
No comments:
Post a Comment