Kora hajnalban indultunk útnak Tamale felé, az északi túrára. Már annyi mindent hallottam északról, hogy igen vártam ezt az utat.
Először egy nagyon érdekes falut néztünk meg útközben, ahol a majmokat igen nagy tiszteletben tartják, embernek kijáró tisztelettel temetik el őket, és életükben is eltűrik, hogy a falut reggel és este pár órára ellepjék, hogy minden elől hagyott ételt, maradékot megegyenek.
A falu melletti erdőben, megetettük a majmokat banánnal.
Az IAESTE-s csapat, a majom rezervátumban.
A majmokat elhagyva egy ősi védett sziklaerődítményt másztunk meg, ami a régi időkben a ghánai törzsek kirajzásának egy központja volt, és később is fontos védelmi szerepet töltött be, hiszen szinte minden irányból bevehetetlen volt, s így az asszonyok és gyerekek számára biztonságos lakhelyként szolgált a törzsi harcok során.
Ebédünket a semmi közepén talált étkezdében fogyasztottuk el. Volt milk-shake, ami itt vanília fagyi neven fut, gollof, ami fűszeres rizs és csirke.
Ebéd után a többiekre várva, az árusok megtanítottak az összes előnévre, amit mindenki a születési napja szerint kap.
*Előnevek*
Már a kezdetektől tudtam, hogy engem Ama-nak hívnak, mert szombaton születtem, de most itt az összes előnév női és férfi változata:
Hétfő: Adwoa, Kwadwo
Kedd: Abena, Kwabena
Szerda: Akua, Kwaku
Csütörtök: Yaa, Yaw
Péntek: Afia, Kofi
Szombat: Ama, Kwame
Vasárnap: Akosua, Kwesi
Ez nem túl sok név, így igen gyakori, hogy randomra valamelyik néven szólítanak az utcán, pl azon a néven, amilyen nap éppen van, vagy csak úgy bármelyiken tetszés szerint. Ilyenkor aztán csodálkozik mindenki, ha kijavítom, hogy nem Afia, hanem Ama vagyok :D
***
A következő állomás a kintampói vízesés volt, óriási tömeg ünnepelte a Ramadán végét vagy csak a hétvége kezdetét vagy az életet.
Késő este Tamaleba érkeztünk, beköltöztünk a koliba és beültünk egy spot-ba (bar) megünnepelni a szerencsés utat.
No comments:
Post a Comment