Misére Rahelt vittem most magammal, aki már jó rég akart jönni. Sajnáltam szegényt a sok gyaloglásért, főleg mert éppen előző nap mesélte Kwame, hogy bar a fekete ember elvileg erősebb, ritkán esznek az itteniek annyira tápláló ételeket, hogy a nagy igénybevételeket bírjak. Nem tudom ez mennyire igaz, de szerintem lehet benne valami. Nem nagyon változatos az étrend, bár a családnál ahol lakom legtöbbször van hús vagy hal vacsorára. Megfigyeltem, hogy a köret és hús aránya nagyon más mint otthon, a köretek javára. Mindenesetre a googlemaps szerint 5 km volt az út oda-vissza a templomba.
A mise szokásosan vidám és bensőséges volt, a prédikáció felvilágosult, tiszta.
Hazafele fagyiztunk egyet, jutalmul a sok gyaloglásért.
Otthon Mama Comforttal már meg volt beszélve, hogy sütit sütök a kollégáknak az irodában, és el is indultunk beszerzésre. Kuglófot csináltam kis alumínium muffínformákban banán és kakaó díszítéssel. Közben előkerült egy újabb testvér, akit még nem láttam, Mr D másik feleségétől, és mindenki lelkesen segített nekem a lányok közül. Nagyon jó volt, valószínűleg ezt megismételjük.
A végleges recept a következő:
50 dkg liszt
50 dkg cukor
7 nagyobb tojás
2 dl olaj
2 dl víz
sütőpor
vanília aroma
reszelt szerecsendió
reszelt citromhéj
Az egészet összekeverjük, ügyelve, hogy ne legyen csomós (legközelebb részletekben fogom hozzáadni a tojást és a vizet). 2 evőkanálnyit elkülönítünk és kakaóporral összekeverünk.
Majd a margarinnal kikent és kilisztezett formákat 2/3-ig töltjük.
Ezután kis csorgatott kakaómasszával és banánkarikával díszítjük, 160 fokon kb 30 percig sütjk.
Szépen fel is jött és igen finom lett, ennek nagyon örültem. Persze a gyerekek alig hitték el, hogy kapnak belőle, és nagyon-nagyon örültek neki : )
Annyira lelkes lettem, hogy megcsináltam volna a második adagot is, hozzávaló volt is, de kiderült, hogy most a gáz nagyon drága, sorbanállás van a palackokért, és amíg nem lesz új palack, nem tudjuk megcsinálni.
Eljön az ideje.
Szerencsésen elkészültünk mikor a megbeszéltek szerint libanoni barátaimmal találkoztam. Néha már zavar a ragaszkodásuk a társaságomhoz hétvégenként, de abszolút megérthető főleg az öregember részéről, akinek a családja Libanonban van és hét közben mindennap az acéltelepet vezeti.
5 kor találkoztunk s el kellett ütnünk még másfél órát, a Ramadán feloldásáig, fél 7-ig. Megnéztük tehát a golfpályát, ami igen közel van a munkahelyemhez, mint kiderült. Nagyon szép, végre igazán természetes környezetben lehettünk. Szépen nyírt fű volt, és egyetlen úr a labdáját ütögette az óriási területen. Egy srác pedig híven követte mindenhova az ütőkészlettel a vállán.
Vacsorára pizzát ettünk és kínai tavasztekercset. Előbbi mennyei, utóbbi nagyon fűszeres volt. Elnéztünk biliárdozni is, de afrikai szokás szerint az első helyet ahova mentünk minden tájékoztatás nélkül bezártak így az útépítés miatt elkerülő földutakon visszatekeregtünk a szokásos helyre, miközben majd megfagytam a légkonditól…
Mahamad jól elvert billiárdban, amit azért sem volt könnyű elviselni, mert a klubban persze mindenki minket nézett.
*Felnőttes gyerekek, gyerekes felnőttek*
Pár napja sokat gondolkodtam a gyerekek és felnőttek helyzetén és kapcsolatán. Úgy tűnik mintha a gyerekek nem lehetnének igazán gyerekek és mire felnőttek lesznek a sok elnyomott igény a kényeztetésre előtör.
Az is lehet hogy csak nagyon mások a hangsúlyok, nálunk a gyerekek igen-igen ki vannak szolgálva, itt meg ők szolgálnak otthon, cserebe azért, hogy kapnak enni, és van hol aludniuk. Aztán mikor felnőnek, természetes, hogy amit csak a gyerekek el tudnak végezni, azt ők csináljak. Takarítás, mosás, néhány étel elkészítése, mosogatás, állatok etetése, kapunyitás, akár éjjel 11kor, bevásárlás…
***
*Poligámia és sok-sok gyerek*
Mr D-nek Mama Comfort felsorolása szerint 10 felesége volt.
Itt egy fiatalkori kép, amin a gyerekeivel látható. Ők mára már mind felnőttek, és én csak a mai kicsiket ismerem, akik körülbelül tízen vannak, és ezen a képen egyikük sem szerepel.
Pontosat ezzel kapcsolatban nem lehet mondani. De harminc körülire saccolom. Nehéz bármit is mondani, hogy jó-e hogy így van vagy sem. A gyerekek mind rendesen kapnak enni, és minden bizonnyal mind értelmiségiek lesznek, hiszen Mr D építesz és politikus és fontosnak tartja a tanulást. Persze jóval nehezebb dolguk van a gyerekeknek a tanulással, hiszen szó sincs olyasmiről hogy íróasztal vagy asztali lámpa, és tollat találni a lakásban külön program, Ennek ellenére Abenával, aki 12 éves egészen komoly valószínűségszámítási feladatokat kellett megoldanunk. Nagyon okos, és amit elmagyaráztam, meg is értette : )
***
No comments:
Post a Comment