Orsi Ghanaban
flora
összegzés
•semmi sem az, aminek elsőre látszik
•nyugodtan fogadni a változásokat
•megtanulni várni
•a gazdagság és tudás felelősség
•a változások az élet természetes velejárói, nem kell tőlük félni, nem kell értük epedni
•ember tervez...
•célozd meg a holdat és ha elvéted, akkor is az égben találod magad!
•az ember sokkal több mint környezete
•a nehézségeken, kudarcokon jót nevetni és túllépni érdemes
•bizalom, hogy jó jön, határtalan derűlátás és öröm, egyszerűségből fakadó boldogság
2010_10_04_pics
Istennek hála egészségben megérkeztem Budapestre. Köszönöm a sok értem mondott imát!
Beigazolódott, hogy Afrika legkevésbé sem Isten legfeketébb, hanem sokkal inkább legszínesebb munkája.
Nagyon hiányoznak, akikkel ott éltem, és fájdalmas a gondolat, hogy talán sosem látom őket viszont.
________________Rahel
Itthon újra születek, csupa lelkesedés van bennem, hogy mire is :D
Ghánáról szóló vetítésemet itt megnézhetitek!
Érdemes először letölteni, és diavetítésként nézni végig!
28_09_2010_Brussels_Rome
27_09_2010_Accra
A forgalom elképzelhetetlenül nagy volt. Tudva ezt és jó előre 3 órát szánva a városon belüli közlekedésre a reptér felé...hihetetlen, de komolyan majdnem lekéstem a gépet. Azt hittem ott maradok. Egyébként erre a gondolatra már csak azért sem fogott el pánik, mert már hozzászoktam, hogy bármi történhet, legyen az nagyon jó, vagy nagyon rossz, és Bob Marley tudott valamit, s ez az egyik nagy bölcsesség, amit megtanultam Afrikában:
Here's a little song i wrote,
you might want to sing it note for note,
don't worry, be happy
in every life we have some trouble,
when you worry you make it double
don't worry, be happy
aint got no place to lay your head,
somebody came and took your bed,
don't worry, be happy
the landlord say your rent is late,
he may have to litagate,
dont worry be happy,
look at me im happy,
don't worry, be happy
i give you my phone number,
when your worried, call me,
i make you happy
don't worry, be happy
aint got no cash, aint got no style,
aint got no gal to make you smile
but don't worry, be happy
cos when you worry, your face will frown,
and that will bring everybody down,
so don't worry, be happy
now there this song i wrote
i hope you you learned it note for note
like good little children
dont worry be happy
a másik nagy bölcsességet majd személyesen mondom el, ha hazaértem :D
26_09_2010_Accra
Nagyon nagy siker lett, bár nagyon-nagyon édesnek tartották. Itt nem szokás önteni a cukrot a sütikbe..
Kezdett nagyon fájni, hogy el kell hagynom az itteni barátaimat.
Annyit nyertem a nyitottsággal, nem bánom, hogy így voltam itt, de fáj is nagyon a búcsúzás.
Már hetek óta gyűjtöm az erőm ehhez az utolsó pár naphoz, minden nap egy halál, minden napra jutott bőven, akitől úgy kellett búcsúznom, hogy talán már sose látom újra.
25_09_2010_AdaFoah_Accra
Egyik oldalról az óceán, másik oldalról a Volta folyó deltája öleli körbe a helyet.
Reggel átúsztam a folyón egy szigetre, úgy 500 méterre volt a googlemaps szerint bár én 300 nak gondoltam. A szigeten egy strandröpi pályán labdázgattam egy gazdag ember portáján és aztán visszaúsztam. A leendő önkénteseknek ezt ajánlom bevenni a napi rutinba felemelő volt. Nem is beszélve arról, hogy mekkora respekt övezett utána, lévén kevesen tudnak úszni a feketék közül, főleg akik nem a tengerparton születtek.
Szomorúan de délután vissza kellett térnem Accrába, hogy egy kis időt még Pokuaa nővérééknél is töltsek, ahol ígértem sütök valami magyar sütit.
24_09_2010_Accra_AdaFoah
A buszcsatlakozásra várakozva 'Tized'-et ettem ebédre Accraban. No elmondhatom, hogy 2 hónap után már ráálltam az itteni ízekre és annyira élveztem ezt az ételt, hogy magam sem hittem el :D
Itt a nemzeti színház. Ki hitte volna, hogy ilyen házak is akadnak itt. Hát nekem leesett az állam.
Ada Foah felé ez a csöpp édes lányka ült és aztán aludt az ölemben. Hát a ghánai anyukák nem aggódják túl magukat. Nagy-nagy öröm volt ringatni a babát. Itt képzeljétek nem is szokás a ringatás és a nyugtató rázogatás meg abszolút nem. Főnököm mondta is még korábban, hogy tetszik neki, ahogy megnyugtatom a kislányát térdből rugózva, ringatva, no tudjátok hogyan, ekkor esett le, hogy itt ilyet soha anyától nem láttam. De hatásos:)
És az érkezés még gyönyörűbb volt, mint amire számítottam az elbeszélésekből.
No és itt lehetne önkéntesnek lenni és angolt tanítani a suliban. Már alig várom, hogy egyszer itt töltsek egy évet.
Balra pálmalevélből font falú kunyhó, árnyékba vont nyugágyak és halászhálót partra vonó halászok, pálmafák...:
Végre a hely szépsége nem csak a gazdag hotellakókat szolgálja, hanem egy új projektben egy helyi fiatalember iskolát és szállásokat épített, az utóbbiakból befolytakból finanszírozva az előbbit. Itt lehet önkéntes tanítónak lenni.
23_09_2010_Kumasi
Reggel korán a gyerekektől nagy nehezen elbúcsúztam. Mama Comforttól is ezzel a képpel:
Aztán elmentem a közeli térre a varrónőhöz, aki ugyan tegnap délutánra ígérte a ruhákat, de még mindig bajlódott velük. Persze messze nem volt kész, így egy kis ücsörgés után hazafutottam, mert irtózatos eső akart leszakadni. Szerencsésen megérkeztem a házba, amikor tényleg leszakadt az ég, vigasztalhatatlanul sírt minden.
A csomagjaim már össze voltak pakolva és egyedül Ohemaa és Mr D volt otthon. Ohemaaval beszélgettünk, majd az eső után az utolsó pillanatban elkészülő ruhákkal Mr D bevitt az irodába.
Befejeztem a munkám és kicsit fotózkodtunk a kollégákkal. Pokuaa és Anim sajnos nem voltak bent, de Pokuaaval tudtam még találkozom a hétvégén Accrában.
Munka után Mr W-vel (balra fent) imádkozni mentem a karizmatikusokhoz. Nagyon-nagyon jól beszélt a lelkész. Kegyelemről és kitartásról.
Estére a hostelbe az europaiakhoz mentem és rövid alvás után hajnalban Accrába, és tovább Ada Foahba utaztam.
Nehéz volt elhagyni a várost, ki tudja mikor térek vissza.
22_09_2010_Kumasi
Az utolsó estére kis mozizással (A Kóristákat elküldte anyu!!!), nasival és helyi traubiszerű itallal, alvaroval készültem. Irtó nagy volt az öröm, Ráhel nem is tudom hányszor mondta el, hogy el sem hiszi, hogy ezt mind nekik hoztam és, hogy ő mennyire boldog:
Azt hiszem, ez látszik is a képeken. A fiúk doboltak a lányok táncoltak, és mivel Kwame összedobta újra a laptopot még ghánai highlife is szólt.
Mr D sajnos igen későn érkezett, pedig borral vártam, no mindegy szólhattam volna előre, csak hát bizonytalankodtam. No de legközelebb nem fogok.
Azért mikor megjött csináltunk egy fotót.. :)
A gyerekek vidámsága és szeretete feledhetetlen.
21_09_2010_Kumasi
Ennek örömére én sem tettem, hanem meglátogattam egy árvaházat Ráhellel, hogy jobban képbe kerüljek a diplomatémámmal kapcsolatban.
Csodaszámba megy minden a diplomám körül. Annyi váratlan apróság segíti a munkám. A spanyol barátnőm ebben az árvaházban önkéntes, így könnyen eljutottam Anwiankwanta-ba, 86 kisgyerek otthonába. :)
Kerti fotó.
Alvó újszülött, a legkisebbekre egy nagymamakorú asszony vigyáz. Így csendesen szunyókál az egész szoba.
6 évesen ilyen vidáman pelenkáz egy kislány.
A gyerekek nagyon édesek, de azért elég árvák voltak. Bár a vidámság nagy volt :D
20_09_2010_Lake Bosomtwe
19_09_2010_Lake Bosomtwe
Indítok ma egy banánlevéllel a Bosomtwe tó partjáról:)
De térjünk vissza a reggelhez:
18_09_2010_Kumasi
A belső udvar közepén tradicionális és részben még ma is használt konyhafelszereléseket láttok.
A Kultúrközpont falán hagyományos jelek voltak.. Sajnos egyelőre nem tudom mit jelent ez a jel, de kinyomozom :)
Rahel egy calabage-zsal. Csoda gyümölcs, később víztartó edény lesz belőle és a hátul látszó fán termett...
17_09_2010_Kumasi
Tudtam, hogy sokat kell haladnom aznap a tervekkel így lelkesen bele is kezdtem. Dél körül Pokuaa benézett és kérdezte, hogy elmegyek-e vele és nővére egy gazdag barátnőjével egy építési telekre, ahova, majd tervezni fog.
Félig sem értettem miről van szó, de természetesen mentem, hiszen ha visznek, akkor tuti, hogy újat fogok látni.
A legnagyobb forgalomban vágtunk át a városon, legalább egy vagy másfél órát kocsikáztunk, illetve álltunk a dugóban. Mivel reggel nem otthonról indultam és soha nem volt nálam több napra való pénz, már egy fillérem sem volt. Ismét megtapasztaltam Isten jóságát, mert ezen a napon kivételesen meg lettem hívva ebédre:) Mennyivel fontosabb vagyok mint egy veréb.
A telek nem volt különösebben érdekes, inkább a mellette lévő ház, ahol érdekes a homlokzat utólagos magasítása:
Este vacsora után az egyetemre mentem, de közben benéztem egy templomba is, ahol a másnapi esküvőre próbáltak.
16_09_2010_Kumasi
15_09_2010_Kumasi
Annyira megörültem, mert előtte úgy tűnt, csak kin-keservesen tudok majd adatokat szerezni. Ráadásul egy helyszínrajzot is kaptam egy telekről, ami a katolikus egyházé, és nagyon jó helyen fekszik. Egyelőre minden ideálisnak tűnik, hogy az önkéntes árvaházat a Bosomtwi tó partjára, csodás panorámával megtervezzem : )
A kivitelezésre Ghánába költözöm.
Ezután ismét elnéztem a piacra, vettem sok-sok anyagot, csodaszép batikokat.
Kwame továbbra is elég beteg volt, így elnéztem hozzá munka után. Beszélgettem sokat a helyi HÖK elnök szerű emberkével, és ismét elámultam, mi mindenről tudnak, micsoda információ áramban élnek.
Mivel késő lett, már nem mentem haza, hanem ismét Melissa családjánál szálltam meg, akik megint nagyon szívesen fogadtak.
*Mi mindent kell és sztem érdemes is feladni, ha valahova utazol és meg akarod ismerni a kultúrát? a teljesség igénye nélkül..*
Nagyon szerencsésnek bizonyult Svájcban is és Ghánában is, hogy egyrészt dolgoztam, másrészt családhoz költöztem.
Bár eleinte kifejezetten passzív voltam, nem akartam meghatározni hogy mi történjék velem, később ennek sok gyümölcse akadt, mert megláthattam, hogyha nem az van amit én mondok, akkor hogyan is van...:) Vagyis hogyan is van általában. Legyen szó evésről, kommunikációról, illemszabályokról, bármiről..
***
14_09_2010_Kumasi
Melissa itteni családjánál aludtam, és reggel innen mentem munkába, óriási dugóban ücsörögtünk..
Ebédre elhívtam egy ghánai barátomat, Kwamét, a kedvenc helyemre, kiderült, hogy maláriája van. Eléggé ki volt szegény.
Este a gyerekekkel matekoztunk. Jó kihívás egyszerre három gyereknek három szinten feladatot adni, kikérdezni : D
*Privátszféra*
*Utazás
Mivel mások a körülmények, és leginkább az inrfastruktúra összehasonlíthatatlan, a szükség úgy hozza, hogy az emberek gyakorta nagyon kis helyen kell elférjenek, és elkerülhetetlen a testközel. Mivel ez szükséges szinte soha senki nem él vissza a helyzettel, ez azért engem meglepett, mert otthon a 4es6oson járva iskolába 12 éven át viszonylag gyakran találkoztam zsebtolvajokkal és féktelen alakokkal.
Itt pedig teljesen normális, hogy a zsúfolt trotróban vagy taxiban tiszteletben tartják az embert, a körülményekhez képest maximálisan.
*Együttlakás
Nagyon-nagyon örülök, hogy egy ghánai családhoz kerültem és ráadásul egyedül. Így igazán látom, hogyan működik, és belülről szemlélhetem a családot. A diákok közül a nagytöbbség együtt lakik egy koliban. Nem mindennapi, hogy 2 hónapra idegenként csak úgy befogadtak, kíváncsi vagyok, hogy képes lennek-e én is ugyanezt megtenni később mással. Sőt ha meggondolom, hogy Svájcban is egy kis családdal lakhattam.. :D
*Fiú-lány szobák
Már érkezésemkor is felhívták figyelmemet a diákok, hogy micsoda szigor uralkodik európai szemmel a fiú-lány szobák körül. A koliban nem lehettek vegyes szobák eleinte, bár ezt a ghánaiak által javasolt szabályt az európaiak, hogy-hogy nem megdöntötték. Érdekes. Mindenesetre családi ház tervezésekor alapvető, hogy minimum két szobát, vagy kétszer kettőt tervezünk külön a fiú és lány gyerekeknek, vendégeknek.
*Munkahelyi témák, politika, vallás, magánélet
Úgy tanultam, hogy három tabu téma van munkahelyen, politika, vallás, magánélet. Nem emlékszem, hogy az elmúlt 2 hónapban szó esett volna ezeken kívül másról is, a heves munkahelyi vitákban :D
***
*Miért gazdag a fehérember?*
Egyrészt igaz, hogy jóval gazdagabbak vagyunk, de leginkább szabadabbak, és számtalan lehetőséggel elhalmozottak.
De hogy miért gondolja itt mindenki még a legtöbb nagyon gazdag ember is, hogy sok-sok pénzem van, arra több magyarázatot is találtunk egy itteni önkéntes barátommal, aki egy árvaházban dolgozik harmadjára 2 hónapot nyáron.
Az első fehéremberek a misszionáriusok voltak, akik sok pénzzel érkeztek, hogy iskolákat, kórházakat építsenek. Bar nem az ő pénzük volt, nyilván a helyiek azt látták, hogy a misszionáriuson keresztül érkezik a sok zseton.
Ez lehet a régi beidegződés alapja, de ugyanakkor nagyon megerősíti ezt a képet, az, ami a tévén keresztül a fehérek világáról szól. Csupa ragyogás, sztárok és a szappanoperák fals világa.
A harmadik tapasztalat, hogy általában igen sokan csak rövid időre jönnek, önkéntesek vagy turisták és lelkesen szórjak a pénzt, ami alá természetesen adjak a lovat a helyi kereskedők is a turisták által kifejezetten látogatott helyeken.
Emellett pedig jellemzően németek jönnek ide Európából, középkelet-európait aligha láttak eddig errefelé.
Néha már nagyon nehéz, a csalódott arcokat látni, azokon, akik azt hitték dupla áron vásárolok majd, vagy adakozni fogok.
De mégis igen sokan nem ilyenek, és egyszerűen örülnek, hogy európaival beszélgethetnek ;)
***
13_09_2010_Tamale_Paga_Burkina Faso_Kumasi
Igyekeztünk mihamarabb visszaindulni, mert több int 10 órás út állt előttünk.
Tamale után pedig mar csak hárman utaztunk. Utólag elég logikus módon a sofőr fölvett más utasokat útközben, de emiatt nagyon mérgesek lettünk, hiszen a buszt mind a négy napra kibéreltük, és hát egy szót sem szólt, csak egyszerre felszállt egy csomó ember, akiktől ráadásul rendesen be is szedte az útiköltséget. Nem nagyon akadtak, akik angolul beszeltek, így kellően izgi volt a helyzet az afrikai éjszakában, itt-ott jobbra-balra kisiklott kamionok és buszok között repesztve, de Istennek hala, épségben megérkeztünk itteni idő szerint fél 1kor Kumasiba, ahol mint másnap megtudtam, Isaac házában aludtam, aki januárban ott volt a zürichi Iaeste konferencián, amire én is benéztem, akkor :D
Csöpp a világ!
Puszi Mindenkinek!
12_09_2010_Mole_Larabanga_Tamale
Mivel a Mole Nemzeti Park Ghána északabbra eső részén van, az itt élő emberek túlnyomó részt muszlimok. A Mole Park és Larabanga körül pedig kizárólag iszlám vallásúak laknak. Lencsevégre kaptam néhány kislányt az utcán:
Kisfiúk: Ahogy elindultunk Osmannal, rögtön találkoztunk is két hím elefánttal, egyikükről készült ez a kép: Sok-sok növényt és gyógyhatásaikat is megismertük a séta során, az esős évszak miatt minden gyönyörű zölden virított, nyoma sem volt szavannának.
Még láttunk jópár majomfajt, és szarvasféléket, soha sem hittem volna, hogy ez a két állat egy helyen élhet. Furcsa gondolat, végülis soha senki nem mondta, hogy nem élhetnek egy erdőben, de hát mégis :D
És a mecset: Ezt a mecsetet barátaim 2 hónapja látogattak meg, akkor szép fehér volt, 2 hónap eső így megfestette. Hamarosan újra felújítják.
Árnyékban hűsölő kecskék: